Hajtsad, én Istenem, a te füledet [hozzánk] és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedrõl neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban [bízva] terjesztjük elõdbe a mi esedezéseinket.

Istenem, fordulj felém, és hallgass meg! Nézz ránk, és lásd meg, milyen rettenetes pusztulás ért bennünket, és a várost, amely nevedet viseli! Hiszen nem a magunk igazában bízunk, hanem nagy irgalmasságodban, azért könyörgünk hozzád!

Istenem, fordítsd felém füledet, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyet a te nevedről neveztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.